A narratív versbeszéd életéből-re
Mivel a 'klassz' már lelőve - és különbenis Rókatárgyról nem vitatkozom - no meg hogy is jönnék én ehhez, mint bloggizmó lektűrfatty, hogy papírról - nem hogy olvassak de írjak! - beszéljek, amikor a papír nekem a szalvéta szájon korty bor előtt - sznob a lelkem - de bizony öregember kesernyés beszédének tűnik néha, bezzegazénidőmben még kemény volt a fasz és lucskos a pina-nosztalgiának (pedig ugye a a lankadást - v.ö. pangás! - a szubjektív idő hozza csak), annak ellenére, hogy tényleg ritka az olyan netszöveg, amit kell és érdemes kétszer elolvasni, ahogy ezzel tettem például - de a jólmegírtság és a mondanivaló még nem hitelesíti a történetet - a szokásos háromból csak kettő lehet egyszerre igaz csapdája ez? - ám/és/vagy/pedig arról (is) lehet szó, hogy magam is tudtam már olvasni '86 előtt is, vagyis pont oly korba' (kórba, ha tecc) születtem, mikor e-pé-k és ká-gyék és en-pék stb, de hogy vissza az elejére: én bizony nem írok verset (mint az köztudott lehet a csekély számú érdeklődő előtt - ami akkor nem is annyira köz, de ebbe most ne), viszont az, hogy olvasok (ti. verset, papírról), az bizony a rókatárgynak és a grafitnesznek köszönhető - prózához jó a gizmo is
p.s.: a címkék között csak (CSAK!) vulgáris szavak szerepelnek!
